Megáldva (2017) – kritika
Mi a helyes út egy zsenipalánta számára? Legtöbbször bele sem gondolunk, de egy-egy kimagasló tehetség felnőtté -és ezzel sikeressé- válása mögött iszonyatos munka áll. Munka, és ezzel együtt lemondás.
Megáldva
Lemondás a programokról, szórakozásokról, lemondás a gyorskajáról, a lustálkodásról, s bizonyos esetekben bizony lemondás a teljes gyermekkorról. Joga van egy szülőnek ennyire meghatározni a gyermeke életét? Megfordítom: joga van arra, hogy hagyja elveszni a tehetséget, cserébe a gondatlan évekért, amikről úgy gondolja, hogy minden gyereket megillet?
Na és mi a helyzet akkor, amikor a szülők ezt másképp látják? Ha apa teljes mellszélességgel azon van, hogy a fiúból világhírű focista legyen, de az anya ezzel szemben védőn óvja csemetéjét? Bonyolult kérdés ez, rendkívül bonyolult.
S bár válaszokat nem akar adni Marc Webb (500 nap nyár, A csodálatos Pókember) filmje, a Gifted mégis elgondolkodtat.
Persze itt az alaptörténet még csavarosabb, mint amilyenek fentebb felsoroltak, de a lényegen ez mit sem változtat.
A hétéves Mary már az első napján elkápráztatja tanárait: egyértelművé teszi, hogy számára a matematika egészen mást jelent, mint a többi nebuló számára. Istenadta tehetség ő, aki előtt nagy jövő áll. Nagyon nagy jövő, persze csak akkor, ha megfelelő kezekbe kerül és tökéletesre csiszolják – akárcsak a gyémántot.
Erre egy különiskola lenne a legmegfelelőbb, ahová azonnal meg is kapja a meghívóját, erről azonban nagybátyja Frank, hallani sem akar. Nem csupán azért, mert szerinte egy gyerek maradjon gyerek és éljen normális életet amíg csak erre lehetősége van, hanem azért is, mert személyes tapasztalatai minden erővel a speciális iskola ellen ordítanak.
Mary anyja ugyanis hasonló csodatehetség volt, aki egy bizonyos matematikai problémának szentelte az életét – aminek a saját kezével vetett véget, még a kislány féléves korában. Azóta Mary Frank-kel élt.
A döntés azonban nem a férfié, ugyanis belép a képbe az anyai nagymama, Evelyn, aki harcba száll a kislány felügyeletéért, s egyetlen célja, hogy a kislány különleges oktatásban részesüljön, hisz ő biztos abban, hogy Mary egy csodagyerek, aki előtt hatalmas jövő áll. Ezzel szemben Frank azt akarja, hogy a kislánynak boldog és felhőtlen gyermekkora legyen, nem csak azért, mert ő ezt így látja jónak, hanem azért is, mert biztos benne, hogy nővére (Mary édesanyja) is ezt akarná.
A harc megkezdődik, s egyáltalán nem biztos, hogy egyértelmű, ki lesz a valódi vesztese és győztese ennek a háborúnak, s melyik végkimenetel szolgája valójában Mary érdekeit.
Noha a sztori maga nem durrogtat közhelyeket, őszintén szólva túl sok meglepetést, vagy váratlan fordulatot nem tartogat. Az ereje azonban nem is ebben rejlik a filmnek. Olyan kérdéseket jár körbe, mint amilyen a család, vagy épp a szeretet ereje, mindezt úgy, hogy a tízévestől a százévesig mindenkit képes megérinteni.
Egy nagyon szép dráma a Gifted, amiből rengeteg tanulság levonható, mégsem akarja a szánkba rágni az egyetemes igazságot. Chris Evans és Mckenna Grace alakítása varázslatos és emlékezetes. A Megáldva ugyan nem éppen egy vidám mozi, kell hozzá egyfajta lelkiállapot, de ezt leszámítva nem nagyon tudok rá panaszkodni – igaz nem is akarok.
Mindenképpen ajánlom megtekintésre, és azt kell mondjam, hogy a pozitív felhang, ami a filmet övezi, egyáltalán nem véletlen. Remélem Webb még jó pár hasonló alkotással megörvendeztet minket a közeljövőben.
[forrás]