Három beszélgetés a halál és az újjászületés élményéről. „Kimentem a mosdóba, hogy megnézzem, hogy ez kívülről hogy néz ki. Tehát hogy amit átélek, vajon kívülről látszik-e? Egy idegen arc nézett rám. Egy olyan arc, akit én még soha nem láttam és nem ismertem, holott csak én álltam a tükör előtt.” – Nádas Péter
„Szürkés, ezüstös színbe borult az egész táj. Mint hogyha kinyitnának egy ajtót, jött egy fény, ott állt benne valaki vagy valami. És azt mondta, hogy ott van a kocsiban, akit eddig magadnak gondoltál. És mondtam, hogy de hát én itt vagyok. Azt mondja, igen, te itt vagy, de akit eddig magadnak gondoltál, az ott van. Nézd meg!” – Dobronay László
„A fényesség ahogy nőtt, úgy lettem egyre boldogabb. Olyan nagyra nőtt, mint mondjuk a Föld. Akkor valami olyanfajta boldogság öntött el, ami leírhatatlan. Tudtam, hogy ez az, amit keresek. Tudtam, hogy ez az, amit mindenki keres. Azt is tudtam, hogy innen nincs tovább: ez az eleje és a vége.” – Gesztelyi Nagy Judit