Gulyáságyú

Egy háborút nemcsak fegyverekkel lehet megnyerni, hanem fazekakkal is, azaz a minden körülmények között működő hadtáppal. A magyar származású szlovákiai rendező ebben a különös filmjében a gasztronómia oldaláról közelít a huszadik század véres összecsapásaihoz. Katonai szakácsokat kérdezett a túlélés fortélyairól. Száztíz hadiszakácsot keresett fel különböző országokban, s a legjobb történetek mesélőit válogatta be filmjébe, amelyben nemcsak mesélteti a szereplőket, de olykor el is játszatja velük a szituációkat. Egy idős szakácsot például, aki annak idején egy elsüllyedt tengeralattjáróról úszva menekült, visszaviszi a tengerpartra, s arra kéri, főzzön újra a tengerben. Érdekes, behelyettesítő filmes módszeréről úgy nyilatkozott: „ahogy nem tudok helyesen magyarul beszélni, és ezért keverem szlovák szavakkal, úgy készítek dokumentumfilmet is. (…) Tudom, hogy fontos a dokumentumfilm-nyelv, de nem tudom rendesen kifejezni magam általa, és akkor kölcsönzök játékfilmes kifejezőeszközöket. Például színre viszek jeleneteket, pontosan, mint egy játékfilmben, csak valós szereplőket használok (…) egy játékfilmet készítek dokumentumfilm-szereplőkkel.” A rendező egyik korábbi filmje, a 66 szezon saját családi emlékekből építkezett, nagyapja és más fürdőzők történetein át mutatta be spontán és eljátszott jelenetekben a kassai strand 66 szezonját és ezzel a 20. századi Kelet-Európa történelmét.