Kojot és a szikla

Egy késő őszi hideg napon Kojot, a barátjával, Iktomival, a Pók Emberrel vadászgatott a hegyek között. Vadnyomokat kerestek. Barangolásuk közben egy ösvény mellett egyszer csak ott magasodott előttük Ilya, a szikla. Nem akármilyen kődarab volt, hanem különleges, titokzatos sziklaszirt. Kojot hirtelen elhatározással színpadiasan ráterítette a takaróját, nekiajándékozva a sziklának, hogy védje a hidegtől. Iktomi nem győzte dicsérni barátja tettét, amaz meg még kérkedett is határtalan nagylelkűségével. Később beesteledett, szél kerekedett, esett a havas eső. Egy barlang mélyén húzódott meg a két kópé. Iktomi a saját bölénybőr takarójában jól megvolt, Kojot viszont vacogott. Egy idő után odaszólt barátjának hogy menne már vissza és kérné el neki a takarót, hisz a szikla amúgy sem fázik. Iktomi visszament, de a szikla már megszerette a takarót, és azt mondta, hogy amit odaadtak, azt odaadták. A Kojot éktelen haragra gerjedt, hogy milyen hálátlan ez a szikla, nem is fizetett az ő kedvenc takarójáért, ő meg itt megfagy! Barátja hiába figyelmeztette hogy Ilya hatalmas varázserővel bír, Kojot maga indult hogy beszéljen a fejével. Kojot vissza követelte a takarót, de a szikla nem tágított, Kojot szidalmazta Ilyát, majd lerántotta a takarót, a vitának vége!- mondta. Ilya csak annyit mondott hogy ezzel még korán sincs vége. Reggel amikor a nap kisütött a két barát a barlang előtt melegedett és éppen pipázgattak, amikor Iktomi furcsa zajt hallott: Ilya a szikla közeledett éktelen dübörgéssel. Amazok talpra ugrottak és futni kezdtek, a szikla meg gurult utánuk. Futottak, ahogy csak bírtak, egyenesen egy folyóhoz, gondolva hogy a szikla majd elsüllyed, de az csak gurult utánuk erdőn, bokron keresztül. Egy idő után Iktomi nagyon elfáradt és elbúcsúzott Kojottól, mondván hogy ő csak véletlen keveredett ebbe a takaró ügybe . fogta magát összegömbölyödött és pókká változva eltűnt egy egérlyukban. Kojot kiért a végtelen prérire, ahol már nem volt hova bújni, Ilya a szikla utolérte és kilapította. Fogta a takarót magára terítette és visszagurult a helyére, most van vége a történetnek! – morogta. Nemsokára arra lovagolt egy fehér ember és felszedte a kilapított Kojotot, hazavitte szőnyegnek a kandalló elé. Reggel a fehér ember felesége még látta elszaladni a szőnyeget az erdő felé, ugyanis a szikla nem ölte meg csak megleckéztette a szemtelen kojotot. Barátaim! Mindig tiszta szívből kell nagylelkűnek lenni. Ha valamit elajándékoztok, adjátok oda örökbe! A történetet hét másikkal együtt Cseh tamás a magyar indiánjáték szülőatyja felmondta még 2006-ban. Tamás özvegye felajánlotta, hogy Gauder Áron a felvételt felhasználhatja az önálló alkotáshoz narrációnak. A történeteknek általában a két tréfamester egyike Kojot vagy Iktomi a főszereplője, rajtuk keresztül azonban betekintést nyerünk a hajdan élt bölényvadászok hiedelemvilágába, teremtésmítoszaiba, és megismerjük egyenes, becsületes gondolkodásmódjukat.

8 győzelem és 26 jelölés. Díjak megtekintése az IMDb-n  »

Második rész: Kojot és a sápadtarcú (2017)