Pergőtűz

1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, mely során napok alatt szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg – ez volt a magyar hadtörténet legnagyobb veresége.

A magyar hadsereg doni veresége a második világháború fájó katasztrófája, amelynek során a rosszul felszerelt, ellátási és utánpótlási nehézségekkel küzdő, az orosz télben fagyoskodó katonák megsemmisítő vereséget szenvedtek az orosz hadseregtől.
A szocializmusban sokáig csak a hivatalos ideológia szerint lehetett beszélni a második világháborúról, amely szerint a doni katasztrófa a Horthy-rendszer egyik fő bűne volt, hiszen a vezetés csak meghalni küldte a 250 ezer magyar katonát a Don-kanyarhoz. A túlélők nem beszéltek az átélt borzalmakról, mert szégyellniük kellett, hogy „a fasiszta magyar hadsereg” katonái voltak, amely a „dicsőséges Szovjetunió” ellen harcolt. Ezzel számolt le Sára Sándor dokumentumfilm-sorozata, amely a kor lehetőségeihez képest őszintén mondta el, mi történt a magyar katonákkal a hazájuktól több ezer kilométerre fekvő frontvonalon.

A Pergőtűz kronologikus sorrendben haladva, a visszaemlékezéseket híradórészletekkel dúsítva rekonstruálja a doni tragédiához vezető utat. Egyenlő alanyként, azaz egyformán áldozatként kezel tiszteket és közkatonákat, akik letaglózó erővel láttatják a megpróbáltatásokat: a hosszú, erőltetett menetet, amely során odafagyott lábukhoz a bakancs, a zsidó munkaszolgálatosokkal való találkozást, akik közül a nők a testüket ajánlották fel egy darab kenyérért, és a hadvezetés megkérdőjelezhető döntései alapján hozott véráldozatokat.

FIGYELEM: A FILM 5 RÉSZES, A RÉSZEK A LEJÁTSZÓ ALATT A VIDEÓ FORRÁS RÉSZNÉL VÁLASZTHATÓK KI.