TRÓNOK HARCA 8. ÉVAD ELSŐ RÉSZ (S08E01)
A Trónok Harca 8. évad első epizódját itt találod: Trónok 8. A többi évadot az összes résszel keresd itt: Trónok harca 1-8.
Figyelem! Az alábbi sorok SPOILEREKET tartalmaznak a Trónok harca S08E01-re vonatkozóan! Elolvasásukat csak saját felelősségre ajánljuk!
A Trónok harca történetének leghosszabb szünete után április 15-én, magyar idő szerint hajnali 3-kor ismét visszatérhettünk Westerosba. A rajongói rohamnak hála eme késői órában is izzott az internet, és a legtöbben inkább le se feküdtek vagy pedig nagyon korán keltek azért, hogy nehogy úgy induljanak munkába, hogy nincsenek képben, és esetleg belefutnak valami olyanba, ami aztán az egész napjukat, hetüket tönkreteheti.
Nem mintha a befejező évad nyitánya térdig gázolna a spoilerekben. Ahhoz képest, hogy már csak féltucat epizód van hátra a konklúzióig, az évadnyitó igazából csak alapozik: de ebben nincs semmi meglepő, hisz már a szintén szűkösre szabott 7. évad is azzal kezdett, hogy (újra) elhelyezte a bábuit a westerosi sakktáblán. Ezúttal csak annyi a különbség, hogy a nyitány kicsit „recap” jellegű is egyben, azaz újra felidézi az évadzáró legfontosabb tényeit – azt, hogy Havas Jon letérdelt Daenerys előtt, és hogy ezzel minden bizonnyal kiakasztja az északiakat. Azt, hogy Cersei azért vásárolta meg az Arany Kompániát, hogy az északon marakodó szörnyetegek – a sárkányok és az élőholtak – közül legyőzze azt, ami megmaradt, és ezzel ő lehessen Westeros úrnője. És azt, hogy Samnek fontos közlendője van Havas Jon számára.
Talán csak eme információ átadását megelőző pillanatok tekinthetők igazán aggályosnak és mesterkéltnek, ugyanis mielőtt Sam beszélhetne Jonnal, megtudja, hogy Daenerys végzett az apjával és a fivérével, mert nem voltak hajlandóak hűséget esküdni neki. Annak fényében, hogy Sam milyen kapcsolatot ápolt a családjával, főleg az apjával, talán kissé meglepő, hogy milyen indulatosan reagál a hírre. Persze, egy családtag elveszítése mindenkit megviselhet, mégis tűnik gyerekes hisztinek, hogy Sam azzal támad neki Jonnak, a legjobb barátjának, akit hosszú ideje nem látott, hogy „te ezt tudtad?!” Még szerencse, hogy az írók ezt a kirohanást gyorsan átviszik a nagy hír átadásába, így Sam narratív szempontból lényegtelennek tűnő berzenkedése megmarad mellékzöngének.
Ugyanakkor meglepő újdonság, hogy Jon a hír hallatán, hogy ő valójában Aegon Targaryen, és a Vastrón jogos örököse, nem azon kezd el forogni, mint bő másfél évvel ezelőtt a nézők 95%-a, azaz hogy lefeküdt a saját nagynénjével, hanem hogy mit jelent ez a fordulat a trónigényre nézve. Mert igazából nem Jonnak kell hűséget esküdnie Daenerys-nek, hanem fordítva. Az Északnak tette ígéretét leszámítva Jonnak ezzel igazból nem volt olyan nehéz dolga, hisz ő soha nem vágyott a hatalomra, de hogy a Sárkányok Anyja képes lesz-e lemondani jogáról, miközben egész életében ennek gyakorlására készült, nos, az jó kérdés. De a szerelem nagy motiváló, ezt még Drogon is látja, mikor Dany és Jon az ő morcos tekintetétől kísérve smárolnak.
Eme pillanat egyike az epizódot finoman behintő humorszilánkoknak, melyet jobb, ha értékelünk, mivel a továbbiakban feltételezhetően nem nagyon lesz részünk hasonlóban. Mint ahogy valószínűleg azon sem töprenghetünk majd túl sokat, hogy a sárkányüveg-műhelyben serénykedő Gendry vajon összejön-e a hosszú idő után viszontlátott Aryával, akiben végre nem csak a kislányt látja meg, hanem a nőt is: sokkal jobban foglalkoztat majd minket az a kérdés, hogy vajon miféle fegyvert rendelt tőle a Stark fejvadász (amire az alkotók azt mondták, hogy igazi szenzáció lesz). Remélhetőleg Észak uraival együtt Sansa is hamar túllendül azon, hogy Jon miért fogadott hűséget Daenerys-nek, habár az ezzel kapcsolatos ellenérzéseit még nem nagyon tudja palástolni, mikor először találkozik a Viharban Születettel, pedig igazán ajánlott lett volna neki pókerarcot vágni – ha már ebben az epizódban többször is aláhúzzák azt, hogy milyen okos. Ezen aláhúzók egyike Tyrion, akinek túl sok tennivalója nem akad az epizódban azon kívül, hogy aggódva konstatálja az ilyen-olyan súrlódásokat, és ő is üdvözöljön néhány rég látott ismerőst.
Odalent, délen is alakulgatnak a dolgok: Harry Strickland vezetésével megérkezik az Arany Kompánia (mínusz az elefántok) Királyvárhoz, a logisztikát menedzselő Euron Greyjoy pedig benyújtja Cersei-nél a számlát, aki stratégiai szempontból úgy látja jónak, ha kielégíti az egyre kanosabb hadvezért, ennek pedig Theon is örülhet, aki kis kommandója élén kiszabadítja Yarát,ahogy azt az előző évad végén megígérte. Végül, de nem utolsósorban Jaime is befut Deresbe, hogy szembesüljön Brannel, akit anno, sok-sok évvel ezelőtt ő juttatott tolószékbe – hogy ezzel tulajdonképpen elindítsa az öt király háborúja.
Nem történik tehát semmi váratlan ebben az epizódban, csupán verbális adósságok és tennivalók kipipálása, de ez nem jelenti azt, hogy ne sütkérezhetnénk egy-egy szép karakterpillanatban: vérpezsdítő látni Cersei magabiztos mosolyát, ahogy azt az amúgy rémületes hírt konstatálja, hogy a holtak áttörték a Falat; szintén üdítő érzés a tervekkel, felszabadultsággal teli Arya látványa, a kedvencünk viszont az, ahogy Daenerys is hasonló utalást tesz egy menedékhelyre Jonnak, mint anno az első szerelme, Ygritte tette azt egy barlanggal kapcsolatban. Jon elveszett a szerelemben, de talán megtalálja magát az uralkodásban. Vagy pedig ez fog kettejük közé állni – tény, hogy ez utóbbi lenne az izgalmasabb forgatókönyv.
És mivel a trónok harca mégiscsak egy erőszakos széria akar lenni, a készítők egy kis Mások-akciót is besuvasztanak a történések közé, melynek főszereplője a kis Umber uraság, akiből egy bizarr installáció élőhalott főszereplője lesz. Sikolyaitól azért valószínűleg nem lesznek rémálmaink: edzettek vagyunk mi már, ennél jóval durvább dolgokat szimatolunk a fagyos északi szélben.